Ezen a héten mindenik függetlenségi harcosunk kap egy feladatot. Ma reggel Bencétől – aki a negatív hozzáállásról szeretne leszokni – azt kértük, hogy idézzen fel három negatív eseményt az életéből és mindenikből soroljon fel pozitív dolgokat. Bence elmondta, hogy nem kellett sokat gondolkozzon ezen a feladaton:
„Az első az lenne, amit már egyszer megosztottam a hallgatókkal, hogy a volt barátnőm összejött valaki mással. A tanulság az, hogy így sokkal jobb neki és nekem is, hogy ő nyitott és kíváncsi másokra, minthogy utánam sírjon hónapokon keresztül. Ez egy olyan pozitív dolog, amit mindenképpen meg szeretnék jegyezni. S a másik pedig az, hogy én is rájöttem, hogy ennek az egésznek tényleg vége és végre én is valami újat kezdhetek.”
„A másik történet az régebbi, de annyira tanulságos volt számomra, hogy muszáj ezt felidézzem: Londonba mentem dolgozni és nagyon nehezen indult. Heteken keresztül kóboroltam az utcákon, kerestem a munkahelyet, de nem találtam semmit. Elfogyott a pénzem, tartozásaim lettek, de nem akartam hazajönni, feladni a dolgot. Úgyhogy keresgéltem tovább és sikerült, felvettek pincérnek egy olasz étterembe. Két hétig dolgoztam, nagyon jól ment, persze azelőtt semmi tapasztalatom nem volt. Utána teljesen váratlanul kirúgtak. Na hát ettől teljesen kibuktam, ennyi idő alatt éppen csak annyi pénzt tudtam összeszedni, hogy kifizessem a tartozásaimat, de teljesen nullán voltam. Na de utána nagyon hamar kiderült, hogy miért is kellett kirúgjanak. De sok időm nem volt keseregni, el kellett induljak újat keresni, s aztán találtam is egy jót. Hát ez volt a tapasztalat számomra, hogy megtörténik veled a rossz dolog és utána pontosan amiatt történik egy annyira jó dolog, amire egyáltalán nem voltál felkészülve. Tehát olyan munkahelyet kaptam, amiről azelőtt nem is álmodtam.”
„A harmadik dolog, amit eleinte nagyon negatívan, tehát bután reagáltam le: autóbalesetben meghalt a testvérem. Nem kell nagyon-nagyon elkomolyodni emiatt, és elég morbidnak tűnhet, hogy ebben is a jó dolgot keresem, de nincs annyira messze ez a két dolog egymástól, azért, mert – ezt szerintem azok tudják, akikkel hasonló eset történt – hogy ez csakis azoknak borzasztó, akik nem éltek át előtte hasonlót. Én sem értettem eleinte az egészet, teljesen kétségbeestem, ugye minket nem tanítottak meg, hogy ezzel kapcsolatban hogyan kell viszonyulni. Viszonylag hamar elfogadtam, hogy van, amikor nem kell hülyén lázadozni a dolgok alakulása ellen, el kell fogadni úgy, ahogy vannak és meg kell próbálni megérteni. Csodák minden nap vannak, akár hiszitek, akár nem és megtanultam hinni a túlvilágban, egy fölöttes hatalomban, amit nem zártam ki addig sem, de egyszerűen nem volt meg ez a biztos tudás. És a másik jó dolog ebben, hogy a haláleset a családunkban mindenkiből a legjobbat hozta ki, tehát attól kezdve mindenki olyan megértő, türelmes és figyelmes a másikkal, hogy hihetetlen. Azelőtt szó sem volt erről.”
